Sziámi harcoshal – gondozás, etetés, igények, szaporítás

A sziámi harcoshal (Betta splendens) az egyik legnépszerűbb és legelterjedtebb édesvízi akváriumi hal. Egyszerűen csak bettának is szokták őket hívni, talán ez e leggyakrabban használt elnevezésük a hétköznapi életben.

Ha megemlítjük a fajta nevét, egyből mindenki tudja, hogy milyen díszhalról van szó. A nevét annak köszönheti, ahogy a fajtabeli hímek egymással harcolnak. Az elnevezésével ellentétben amúgy egy békés fajtáról van szó, csak az azonos hímekkel agresszív a viselkedésük.

A sziámi harcoshalat a csontos halak (Osteichthyes) osztályába soroljuk, a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe sorolandó és a gurámifélék (Osphronemidae) családjába tartozó faj.

Őshonos származási területe Dél-Ázsia, Thaiföld és a Maláj-félszigetek. Eredetileg a lassan folyó, illetve a sűrű növényzettel borított, vagy akár „átszőtt” állóvizekben élnek. Sajnos a fajtájukból adódó harciasságot, ahogy felfedezték, úgy ki is használták halviadalokat rendezve, már a kereskedelembe kerülésükkor.

A harc az, amikor hímek egymást meglátva kifeszítik úszóikat és kitárják kopoltyúfedőiket, hogy minél grandiózusabb látványt érjenek el. Szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak az egymást támadó hím példányok. Érdekes módon a halviadalok népszerűsége segített elterjeszteni egész Ázsiában is.

Később Laoszban és Kambodzsába már a szaporítás és a kereskedelem által honosodott a sziámi harcoshal. Euróbában a z 1800-as évektől elérhető ez a fajta. Természetesen az eredeti Betta splendens-el már nem nagyon lehet találkozni kereskedelmi forgalomban sem Európában, sem Ázsiában, jelenleg csak a túltenyésztett szaporulatokat tudjuk megvásárolni.

Betta halak jellemzői

Testhosszuk kifejlett állapotukban 5-7 centiméter is lehet.  Nagyon szeretik a társaságot, más halfajtákkal nagyon barátságosak, viszont az azonos fajtájú sziámi harcos hímek nem igazán viselik el egymást, ezért egy hímet és három nőstényt érdemes együtt tartani egy 50 literes akváriumban.

Minél kisebb az akvárium, annál valószínűbb, hogy két hím nem viseli el egymást. Több száz literes akváriumban kevésbé agresszív a viselkedésük, hiszen ott minden hímnek lehet saját territóriuma.

Míg egy kisebb akváriumban biztosak lehetünk benne, hogy erőszakosak lesznek egymással. Mindezt átgondolva, minden akvaristának tudnia kell, hogy a legfontosabb, hogy nyugodt körülmények között tartsuk a halainkat, ezt az állatvédelmi törvény is kimondja, hogy ne tegyük ki tervezetten stressznek az élőlényeinket. A felelős állattartást ennél a fajtánál fokozottan ki kell hangsúlyoznunk!

A kereskedelem pozitív hozománya, hogy a tenyésztett példányok már kevésbé vadak, mint az őshonosok. A hímek jellemzően azért harciasabbak, gyakorta védik területüket. A hímek abban különböznek a nőstényektől, hogy valamennyivel nagyobbak, élénkpiros színűek és sokkal nagyobbak az úszóik.

Megjelenésüket vélhetően a direkt és a véletlenszerű szaporulatok együttese eredményezte. Szeretik, ha az akvárium növényben gazdag, gyökerek és sűrűn ültetett növényvilág ad igazi otthont nekik. Alapvetően a meleg vizet szeretik, 24-28 fokos vízben érzik magukat igazán jól, de ha tenyészteni akarjuk, akkor 30 fokra van szükségük.

A táplálkozásuk nem nagy kihívás, kezdő akvarista is elboldogul a feladattal. A legkülönbözőbb lemezes és granulátumos díszhaltápokat gond nélkül elfogadják. Kapható kifejezetten harcoshalak számára előállított táp is, ez is jó választás lehet.

Betta halak szaporítása

Fontos a kiegyensúlyozott etetés, adjunk nekik rendszeresen szúnyoglárvát. Vegyesen válogassuk össze a fagyasztott, a friss és a szárított táplálékokat, kiemelten akkor, ha szaporítani szeretnénk őket.

Szaporodáskor a hím készít egy habfészket, és ahogy a nőstény közeledik hozzá, úgy kifeszíti az úszóit és egyből ráveti magát. A nőstényen akkor látjuk, hogy kész a párzásra, ha a fejét lefelé tartva közeledik a habfészekhez.

A hím körül öleli a nőstényt, a nőstény kiengedi magából az ikrákat, amiket a hím megtermékenyít. A nőstény ezt követően teljesen kábult állapotba kerül, míg ez alatt a hím összeszedi az ikrákat.

Egy nap alatt kikelnek és két, vagy három nap alatt már tudnak úszni, teljesen életképessé válnak. Az első három hétben nagyon érzékenyek az ivadékok a hőmérsékletre, szóval ajánlatott megtartani az egyenletes 30 fokos hőmérsékletet.

Mindamellett az akváriumot tartsuk lefedve, ezzel is óvjuk a halakat a szobahőmérséklet kisebb nagyobb változásaitól. A hímek gondozzák és vigyáznak az az ivadékokat, szinte teljesen meglepő módon, nagyon jó apák. Javasoljuk, hogy az utódokat sóféreglárvákkal és infuzóriákkal tápláljuk.

Az akvárium felső része legyen zárt, ugyanis ha a levegő hőmérséklete alacsonyabb, mint az akvárium vizének hőmérséklete, akkor hamar megbetegednek, vagy úszóhólyag gyulladást kapnak. Lágy vagy közepesen kemény vízben tartsuk őket, 6,8-7,5 pH értékű vízkeménység a megfelelő számukra.

Az akvárium középső és a felső részében szeretnek úszkálni. Megfelelő körülmények között 2-3 évig élnek, néha akár 4 évig is. Komoly kérdés, hogy hogyan választunk hozzájuk társaságot. Nehéz őket megfelelően társítani más halakkal egy akváriumba.

Nem a harcias hímek jelentik a gondot, inkább az, hogy gyakran megcsipkedik az úszóikat, ezért hamar megbetegednek, vagy megfertőződhetnek. Nyugodt és lassan úszó halakat javaslunk közös akváriumba telepíteni. A törpe páncélos harcsával barátságban él együtt, vagy akár az ékfoltos razbórával, vagy a csíkhallal, farkfoltos díszküllővel, vagy akár rombuszmárnákkal.

Az kiemelten fontos, hogy a zsúfolt, nyüzsgő, agresszív, gyorsan úszó halakkal együtt nem bírják hosszú ideig egy úszótérben. Hamar bekövetkezik ilyenkor a legrosszabb, hogy elpusztulnak. Nagy a helyigényük, fontos, hogy elegendő úszóterük legyen.

Ha nem mozognak, nem ússzák gyakran körben az akváriumot, akkor teljesen biztosak lehetünk abban, hogy valami bajuk van. A betták akkor boldog halak, ha mozoghatnak, csodás látvány, ahogy körbe-körbe úsznak az akváriumban. Nem ritka, hogy az akvárium megkocogtatásával felveszik a szemkontaktot a gazdáikkal.

Nagyon okos állatok, ez egészen meglepő tőlük, de ha figyelünk rájuk és megfelelő körülményeket biztosítunk a számukra, ekkor egy egészen új élménnyel gazdagodhatunk.

Sajnos a mesterségesen tenyésztett halak esetében nagy kérdés a fajta örökléstani eróziója. Egyre kevesebb az őshonos betta. A túltenyésztés miatt sokkal sérülékenyebbek, hamarabb válnak prédává és érzékenyebbek az életkörülményekre.

Sajnos ritkulófélben vannak, a népességük 30% már elpusztult és a természetes élőhelyeik környezetvédelmi szennyezettsége tovább fokozza ezt a helyzetet. Az őshonos példányok szakszerű tenyésztése és terjesztése lenne kiemelten fontos az akvaristák számára, hiszen állatvédelmi szempontból ez a fajta már a sérülékeny besorolásba tartozik.