A kardfarkú hal, vagy tudományos nevén Xiphophorus helleri, egy édesvízi halfaj, ami az élőszülő fogaspontyfélék (Poeciliidae) családjába tartozik. Jellegzetessége a hímek hosszú, kard alakú farokuszonya. Eredetileg Közép- és Észak-Amerika meleg vizű folyóiban és tavaiban honos, ma már azonban szerte a világon kedvelt akváriumi hal.
Megjelenés
A kardfarkú halak különleges külsővel rendelkeznek, ami könnyen megkülönbözteti őket más halaktól. Különösen a hímek farkán hosszú, meredeken kifelé álló uszonyt viselnek, ami egy kardhoz hasonlít. Ez a farokrész adja a hal nevét is.
Színük igen változatos, nem csak egyféle lehet. Például találkozhatunk piros, narancs, zöld színű, de akár többféle szín kombinációjával rendelkező kardfarkú hímekkel és nőstényekkel is. Ezek a színek teszik őket vonzóvá akváriumokban, és segítik a halakat a párzásnál is, hiszen a hímek gyakran élénkebbek, hogy felhívják magukra a nőstények figyelmét.
Méret
A kardfarkú hal a közepes méretű akváriumi halak közé tartozik. Ezek az állatok általában 12-től 18 centiméter hosszúig nőnek meg. A hím kardfarkúak különösen érdekesek, mert többnyire kisebbek és vékonyabb testűek, mint a nőstények. Ez azt jelenti, hogy a nőstény kardfarkú halak általában tágasabbak és nagyobbak. A hímek karcsúsága a mozgékonyságukban is megmutatkozik, amikor az akváriumban úsznak. Az idő előrehaladtával a hímek hosszúsága a farokuszony hosszát is magában foglalhatja, ami a nevüket adja.
Viselkedés
A kardfarkú halak mozgékonyak és békés természetűek. Szeretnek más halakkal együtt lenni, így a közös akváriumban is jól érzik magukat. Ezek a halak szeretnek társaságban élni, ezért célszerű őket csoportosan tartani. Együtt úszkáló kardfarkú halak látványa vonzó lehet egy akvárium tulajdonos számára. Az, hogy társas lények, azt is jelenti, hogy nem szeretnek egyedül lenni, és jobban érzik magukat, ha van kivel úszkálniuk. Ezért is fontos, hogy az akváriumi környezetet úgy alakítsuk ki, hogy több kardfarkú hal is elférjen benne.
Táplálkozás
A kardfarkú hal mindenevő, vagyis sokféle ételt eszik. Szívesen fogyasztanak élő állatokat, mint a szúnyoglárvákat, de jól megélnek fagyasztott vagy szárított eledelekkel is. Ezek az elelmiszerek lehetnek speciális halételek, amiket az akvaristák használnak. Az étrendjük változatossága fontos, mert ez biztosítja számukra a szükséges tápanyagokat. Ez hozzájárul az egészségükhöz és a jó kondíciójukhoz az akváriumban.
Szaporodás
A kardfarkú halak szaporodása egyszerűen zajlik az akváriumokban. Ebben az esetben a hím halak beleviszik a spermájukat a nőstények testébe, ami belső megtermékenyítésnek nevezik. A nőstényeknek nem kell minden alkalommal találkozniuk egy hímmel, hogy utódokat hozzanak a világra. Egyszer megtermékenyítve, akár több hónapig is születhetnek kis halak belőlük. Ez azért lehetséges, mert a nőstények testében a megtermékenyített tojások hosszabb időn át élnek. Ezért a nőstény kardfarkú halak rendszeresen adhatnak életet új kishalaknak anélkül, hogy újra meg kellene termékenyülniük.
Akvárium körülmények
A kardfarkú halak jó közérzetéhez fontos a megfelelő akvárium körülményeinek biztosítása. Elsődleges szempont, hogy a víz meleg legyen, ideálisan 24 és 28 Celsius-fok között. Ennek oka, hogy ezek a halak melegebb éghajlaton élnek természetesen. A víznek enyhén lúgosnak kell lennie, vagyis a pH értéke 7.0 és 8.3 között a legmegfelelőbb számukra. A víz keménysége is fontos, közepes szintű keménységű vízben érzik magukat a legjobban. Az akvárium méretére is oda kell figyelni; a kardfarkú halak számára ajánlott legalább 75 literes tér, hogy elegendő helyük legyen az úszáshoz. Ez a térfogat biztosítja számukra a szükséges mozgásteret, ami fontos a halak egészséges élete szempontjából.
Egészségügyi szempontok
A kardfarkú halak erős testalkatúak, ezért sokféle körülmény között képesek élni. Viszont még ők is megbetegedhetnek néha. A leggyakoribb betegség, ami őket is érinti, az úgynevezett darakór, tudományos nevén Ichthyophthirius multifiliis. Ez egy apró parazita, ami a hal bőrén és kopoltyúján él. Ha a hal megfertőződik vele, pöttyöket láthatunk a testén, és a vizet próbálja lekaparni magáról az üveghez dörzsölőzve. Egy másik gyakori probléma az úszórothadás, ami a hal úszóit támadja meg, és lassan roncsolja azokat. Ezekre a betegségekre léteznek gyógyszerek, de a legjobb megelőzési mód, ha rendszeresen tisztán tartjuk az akváriumot.